A MEZŐHEGYESI VÉRBÜKK UTOLSÓ NAPJAI

Mezőhegyesnek nem csak a településszerkezete egyedülálló Európa-szerte, hanem híres parkjairól, amelyekben rengeteg különleges faritkaság található.

„Mezőhegyes belterületén 1989-ben minden egyes idősebb faegyedet védetté nyilvánítottak,

így

• a művelődési ház parkját,

• a templomkertet,

• a strandligetet és

• a Kozma Ferenc úti hársfasort.

Különlegesen szép a templomkert párját ritkító vérbükkje, a strandfürdőnél található fehér

nyár, valamint a település belterületén elszórtan fellelhető matuzsálemkorú kocsányos

tölgyfák, a világhírű platán . Békés megyében Mezőhegyes kül- és belterületének erdősültségi százaléka és

zöldfelületi aránya kimagaslóan első helyezést érdemel.”

Ezt már 2011 tavaszától kezdve nem mondhatjuk el, 2010. június 18-án jégvihar pusztított, sok fa megsínylette a természeti katasztrófát, de az embernél nincs nagyobb ellenségük, ezekben a napokban ugyanis a polgármesterünk brutális fairtásba kezdett.

A Városvédő Egyesület tiltakozó megmozdulást tervezett a 102 éves vérbükk megmentésére, tagjai a fára szalagokat akartak kötni megmentése érdekében. Az egyesület megbeszélése után, másnap a fát láncfűrésszel apró darabokra vágták.  A fa ágai valóban sérültek voltak, de a szakértők még 10-15 évet jósoltak neki. Felmerült az is, hogy legalább a törzsét megóvva emlékmű készüljön a két világháborút megélt öreg faritkaságból. Sajnos itt a gyors és határozott döntéshozók gyorsabbnak bizonyultak, azonnali kivágását rendelték el.

Mezőhegyes lakosságát megdöbbentette ez a tett, a Városvédő Egyesület néma tiltakozó megmozdulásán rengetegen részt vettek, gyertyát gyújtottak a fa emlékére, valamint, ezzel szerették volna felhívni a döntéshozók figyelmét az embertelen városképrombolásra.

Vérbükk (Fagus sylvatica Atropunicea)

Simon István: Fák siratása

Hol a madarak fészkelni szerettek,
s dallal verték fel a gerincet, völgyet:
vágják az erdőt, mit a dér lepett meg,
a tiszta fagyban a fák hanyattdőlnek.

Hanyattdőlnek, és rá a felkavart nép,
fűrész szétmetszi, aki éri vágja.
Ki bánja? Nemrég egy letört rossz gallyért
cellákat rótt ki a vármegyeháza.

Magyarázzák is most az erdőőrnek,
amíg kutyája zörgeti a cserjést:
“Miénk most minden!” –egész nap pörölnek
halálraszántan a villogó fejszék.

S meghal az erdő, mehet a madárhad
más országokba, s a téli újhold
talán hófedte koronát sem láthat
csak az oldalon ezer vérző tuskót,

Zsongó tölgyeknek havas temetőjét,
dúlt csapáit a felkavart napoknak.
Ó, birtokodra fejszével törő nép,
ne feledd el, hogy te maradsz itt holnap.

Hogy jövő is lesz – ki gondol ma rája?
Csak mámor van, ha a m a g u n k é t vágjuk.
Szerencsétlen nép ős tragédiája —
tán koporsónak sem lesz holnap fájuk.