SZÍNARANY IGAZ

Szepes Mária :A SZÍNARANY IGAZ

és szép kell nekem.

Kevesebbel be nem érem!

Dalolom belül. Varázsolom. Énekelem.

Mesélem. Imádkozom. Idézem.

Ambróziából szövöm. Szikráit szórom.

Oltok, nemzek, szülök általa

örök tavaszt, égi örömnyájat.

Ringató felhődunyhákat.

Mennyei bálcsodákat. Soha

nem múló, ifjú tavasztivornyákat,

ártatlan, csók előtti vágyat,

amely a jelené csak, nem bomlik,

nem lankad, selyme, illata, dala,

borzongó, örök új marad. Színarany.

Igaz, ami szép. Egész.

Nem múló, galád töredék.

Ennél kevesebb nem elég....

Gondolkodtál-e rajta, mi teszi a szavakat varázsszavakká,
amelyek kötnek és oldanak? Érezted-e már szavak érintését,
amelyek simogattak, gyógyítottak, vigasztaltak, talajt
csúsztattak a lábad alá, és tapasztaltad-e a szavak sebző,
égető, jéggé dermesztő hatását, s azt, hogy olyan súlyosak
néha, mint a föld egész terhe? Ugye, tudod, mennyire kell
vigyáznod minden kiejtett szavadra?

Szepes Mária