“Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Rómában vagy az Északi Sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz és rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról. Mikor értelmem eléggé megérett erre, már csak ezt az élményt kerestem az életben.”
(Márai Sándor: Füves könyv – Arról, mi az élet igazi értelme)
„Te nem hiszel a csodában, tagadod? Nézd csak, nem győzhetlek meg, mert a csoda legfőbb ismertetőjele, hogy csodálatos – nem lehet bizonyítani, mint egy élettani tényt, nem lehet fényképezni, sem előre, mennyiségtani törvények szerint megjósolni és kiszámítani. A csoda megnyilatkozási formáit sem könnyű mindig érzékelni: nem jár mindig két lábon, nem lehet fényképezni, nincsenek telekkönyvi, sem anyakönyvi adatai. A csoda, egészen egyszerűen, megnyilatkozik – s néha csak sokkal később értjük meg, mi volt a csoda, hogyan avatkozott életünkbe, s mi volt e beavatkozásban a természetfölötti és csodálatos.” (Márai Sándor: Füves könyv – A csodáról)
1 megjegyzés:
Ha Márai mester mondanivalóját elfogadom, akkor be kell vallanom, hogy eddigi életemet csodák sokasága tölti ki. Továbbá, való igazság lenne az is, hogy életünk sorsfordító eseményeinek lényegét mindig csak később tudjuk megérteni. Jut eszembe, hogy erről egyszer én is írtam egy alkalommal, és engedelmeddel linkelném is. Ott hosszabban is kifejtettem személyes tapasztalataim lényegét, és most ezek visszaigazolását olvashatom az általad idézett szövegekben. http://nyaradi.blogspot.com/2010/04/gondolkodok-tehat-hiaba-vagyok.html
Üdv!
Megjegyzés küldése