"Csak emlékkönyvek ne legyetek soha. Ne hagyjátok, hogy minden jöttment belétek firkálja a marhaságait"

Jókai Anna:

Ima Magyarországért

 

Öregisten, Nagyisten

     nézd, hogy élünk itt lenn

     katlanba zárva

     csodára várva

     csöbörből vödörbe magyarok.

     Itt élünk se élve se halva

     hurrá a vödörben hal van

     süthetünk szálkás kis pecsenyét

     a friss húst viszi már a fürge menyét

     körben a bozótból

     ragadozók szeme villog

     az elhevert csordákon

     áldozati billog.

               (csitt, csak csendesen, ne kiálts,

               mormold csak, mormold az imát)

Öregisten, Nagyisten

     ha Te nem, ki segítsen?

     Sovány lakomára

     nohabort kínáltak

     s akik ezt megitták

     bódultakká váltak.

               (... csak csendesen, ne siránkozz,

               halkan szólj elkábult hazánkhoz)

Öregisten, Nagyisten

     érted sóvárog ma minden

     akik hortyognak szanaszét

     vagy éberen vigyáznak

     síkos savas eső alatt

     biz egyformán áznak.

               (... csak csendesen, mind aki lázad,

               báránybőr jelmezben figyelik a házad)

Öregisten, Nagyisten

     erősíts a hitben

     hogy ami késik

     azért el nem múlik

     él még a Te nyájad bárha szőre hullik.

               (... csak csendesen, nem használ a lárma,

               mostohaszülők közt még árvább az árva)

Öregisten, Nagyisten

     más remény nincsen

     mint igazad, kegyelmed

     hogy Te szabj végül rendet

     maradék országnak

     adj életes kedvet

     a lecsonkolt többit

     gyógyítgasd ne engedd

     önnön gyilkosává válni -

     haza kell találni!

               (... csak csendesen, mert vád alá vesznek,

               jönnek janicsárék, kerék alá tesznek)

Öregisten, Nagyisten

     nem hoztak, de vittek

     a vak lóra azt hazudták bátor

     suba alatt kupec lett a pásztor

     műdalokkal altat nejlonfurulyája

     dagonyáztat minket langyos pocsolyában.

               (... csak csendesen, ne élvezd a táncot,

               csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot)

 

 

Fájdalomban boldog régi jó Patrónánk

     hegyeink elcsórták, eladó a rónánk

     fulladunk a füstben a folyónkban cián

     sorvasztja a lelkünk a ránk tukmált Isten-hiány

     mértékadó értelmiség minden mérték nélkül!

     hóhér a halottal cinikusan békül

     dús szobákban álparasztok

     a búzát égetik ők nem harasztot

     melósvezér nyüszít, uszít

     munkásember helyben fut itt

     a hajléktalant rendőr verte

     shoppingcenter országszerte

     mocskos pénznek nincsen szaga

     gaztól rabolt s gaz lett maga

     és a művész? búsan kérded

     megvették a tehetséget

     sirasd őket Ősi Anya

     zsoldospénznek sincsen szaga

               (... csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni,

               végtelen időben mindenkit megtérni)

Öregisten, Nagyisten

     kit kövessünk s kit nem?

     Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd

     hisztériát űzz el indulatunk meghagyd

     a reánk szabott leckét beteljesíthessük

     gőgösek se legyünk kétségbe se essünk

     nácítudat, bolsitudat

     csak álarc a Szörnynek

     egyképp meggyötörtek

     lám egymásra törnek

     gonosz század elment

     nehéz évek jönnek

     melegítsd eszünket, okosítsd szívünket,

     biztass hogy a testvérharc megszűnhet

     göngyöld e földgolyót, írjad köntösébe

     édes hazánkat annak is kellős közepébe

     a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke...

     Annyi gyalázatos koron át

     őrizd meg számunkra misztikus koronád.

               (... csak csendesen, akinek füle van, hallja;

               a látónak látható, hasad az Ég alja)

Öregisten, Nagyisten

     mit akarjunk s mit nem:

     törvényed vezessen

     hogy e kis nép oda ne vesszen

     át ne lyukadjon helyünkön a térkép

     ki ne radírozzon a világi lét végképp

     serkentsd fel szolgád, a Magyarok Istenét

     kend meg könnyektől elhomálylott szemét

     küldd le a magasból újra e véres-veres földre

     tartsd köztünk szellemét most és mindörökre.

               (A Születés előtt túl hosszú volt az Ádvent

               - hiszen az életünk hovatovább ráment -

                 mielőtt nem késő, Te mondd ki az Ám

ent.)