Búsan bolyong a tél,
bogáncs-fészke várja.
A rög emlékszik csak
a holt hóvirágra.
Csended fûszálain
fázós harmatcseppek -
gömbnyi fénytörésre
emlékek felelnek.
Foghíjas felleg-fésû:
csupasz ágak karma.
Ha az ég a hajad lenne,
mind lombba borulna.
Rügyezõ bokrokról
színes illat árad.
Kinyújtózol végre,
s fény nyílik utánad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése