2011. március 28., hétfő

A MEZŐHEGYESI VÉRBÜKK UTOLSÓ NAPJAI

Mezőhegyesnek nem csak a településszerkezete egyedülálló Európa-szerte, hanem híres parkjairól, amelyekben rengeteg különleges faritkaság található.
„Mezőhegyes belterületén 1989-ben minden egyes idősebb faegyedet védetté nyilvánítottak,
így
• a művelődési ház parkját,
• a templomkertet,
• a strandligetet és
• a Kozma Ferenc úti hársfasort.
Különlegesen szép a templomkert párját ritkító vérbükkje, a strandfürdőnél található fehér
nyár, valamint a település belterületén elszórtan fellelhető matuzsálemkorú kocsányos
tölgyfák, a világhírű platán . Békés megyében Mezőhegyes kül- és belterületének erdősültségi százaléka és
zöldfelületi aránya kimagaslóan első helyezést érdemel.”
Ezt már 2011 tavaszától kezdve nem mondhatjuk el, 2010. június 18-án jégvihar pusztított, sok fa megsínylette a természeti katasztrófát, de az embernél nincs nagyobb ellenségük, ezekben a napokban ugyanis a polgármesterünk brutális fairtásba kezdett.
A Városvédő Egyesület tiltakozó megmozdulást tervezett a 102 éves vérbükk megmentésére, tagjai a fára szalagokat akartak kötni megmentése érdekében. Az egyesület megbeszélése után, másnap a fát láncfűrésszel apró darabokra vágták.  A fa ágai valóban sérültek voltak, de a szakértők még 10-15 évet jósoltak neki. Felmerült az is, hogy legalább a törzsét megóvva emlékmű készüljön a két világháborút megélt öreg faritkaságból. Sajnos itt a gyors és határozott döntéshozók gyorsabbnak bizonyultak, azonnali kivágását rendelték el.
Mezőhegyes lakosságát megdöbbentette ez a tett, a Városvédő Egyesület néma tiltakozó megmozdulásán rengetegen részt vettek, gyertyát gyújtottak a fa emlékére, valamint, ezzel szerették volna felhívni a döntéshozók figyelmét az embertelen városképrombolásra.
Vérbükk (Fagus sylvatica Atropunicea)




Simon István: Fák siratása

Hol a madarak fészkelni szerettek,
s dallal verték fel a gerincet, völgyet:
vágják az erdőt, mit a dér lepett meg,
a tiszta fagyban a fák hanyattdőlnek.

Hanyattdőlnek, és rá a felkavart nép,
fűrész szétmetszi, aki éri vágja.
Ki bánja? Nemrég egy letört rossz gallyért
cellákat rótt ki a vármegyeháza.

Magyarázzák is most az erdőőrnek,
amíg kutyája zörgeti a cserjést:
“Miénk most minden!” –egész nap pörölnek
halálraszántan a villogó fejszék.

S meghal az erdő, mehet a madárhad
más országokba, s a téli újhold
talán hófedte koronát sem láthat
csak az oldalon ezer vérző tuskót,

Zsongó tölgyeknek havas temetőjét,
dúlt csapáit a felkavart napoknak.
Ó, birtokodra fejszével törő nép,
ne feledd el, hogy te maradsz itt holnap.

Hogy jövő is lesz – ki gondol ma rája?
Csak mámor van, ha a m a g u n k é t vágjuk.
Szerencsétlen nép ős tragédiája —
tán koporsónak sem lesz holnap fájuk.



5 megjegyzés:

MJ írta...

Miért? Miért kell ezt így?
Miért nem lehetett úgy, mint Héderváron?
Ott díszlik az Árpád-tölgy. 2007-ben nagyon megtépte a vihar, egy ága maradt. Aládúcolták, óvják és azóta is él. Él!

Andika írta...

Köszi a hozzászólást, nekem is sok más település védett fája jutott eszembe. Máshol mennyire óvják a fákat.
Pl.:
Gyulán így:

A Várfürdő parkjában középen áll az ún. Erkel-fa vagy Bánk bán-fa. Erkel Ferenc gyulai születésű nagy magyar zeneszerző szívesen töltötte szabadságát gyulai rokonainál. Nagyon szeretett a kastélykert lombos fái alatt dolgozni. A fát, melyet a Természetvédelmi Tanács védetté nyilvánított, emléktábla jelöli.
Ma már csak a fa borostyánnal befutott csonka törzsét láthatjuk a parkban.

Parádsasvár közelében így:

Mátrai ősjuhar: ( Parádsasvári ősjuhar, Mátrai Békefa stb.) Parádsasvártól kb. 600 méterre, a Köszörűs patak parádi-tarnai torkolatánál található. A 24.-es számú út jobb oldalán. Betonkerítéssel van körbevéve. A fa azért különleges, mert jelen tudásunk szerint a Földön sehol máshol nem írtak le még ilyen fát.

Zsennyén így:

Zsennyei tölgy Magyarország legidősebb fája volt, míg egy vihar kipusztította. Nem ember! Vihar!
2006-ig már csak a déli oldalán lévő ág alsó részén hajtott ki, dacolva az idővel és a korral. Belseje teljesen üres, olyan nagy mérvű ürege van, hogy tizennégy gyerek is könnyen elfért benne. Az üreget bebetonozták, hogy megóvják, de az a fától fokozottan vonta el a nedvességet. A két nagy ágát vaskengyellel kötötték össze, hogy a fa közepének ketté repedését és az ágak leszakadását meggátolják.


Sorolhatnám...
.
.
.
Mezőhegyesen így:

Egy 102 éves, két világháborút is megélt nemes fát tájidegennek, balesetveszélyesnek tartottak, ezért láncfűrésszel apró darabokra vágtak.

Azt hiszem, ezt érdemes terjeszteni, mert egyedülálló ezzel a tettel Mezőhegyes! Pff...

online-lehetőségek írta...

Nagyon szomorú ezt így látni, tényleg megtehették volna, hogy életben tartják, mint ahogy MJ is írta. Védeni és óvni kellene a természetet , mert a föld már így is sajnos öregszik és mi emberek tesszük tönkre-
Szép napot Neked:)

georgina írta...

Nagyon sajnálom,nem kellett volna kivágni.Sajnos így is több fa megy el mint amit ültetnek.Védeni óvni kéne amíg csak lehet!

lia71 írta...

Borzasztóan szomorú és elkeserítő látni ezt egy Mezőhegyesi lakosnak!