2011. április 28., csütörtök


Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.
Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.
Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.
Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.

A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.
S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.

Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet.




8 megjegyzés:

MJ írta...

Nagyon szép. Majd lehet, majd lehet.

Magdi írta...

Könnyeim hagytam itt, gyönyörű versed olvasva.
Azt hiszem, nincs olyan végtelen idő, mely enyhítené a hiányt, amit irántuk érzünk.
Ölellek szeretettel.Magdi

online-lehetőségek írta...

Nagyon szép és csak csatlakozni tudok Magdihoz.
Az én szemem sem maradt szárazon.

carpe diem írta...

Köszönöm a szép szavakat.

Dóra írta...

Édesanyu! Még nagyon sok boldog anyák napját! Örülök, hogy vagy!!

Dóra írta...

Köszönöm, hogy voltál, hogy vagy és hogy leszel! <3

carpe diem írta...

Köszönöm. Nincs rá szó, mennyire szeretlek és féltelek.

Magdi írta...

Én nem ismerlek Dórika!
De azt látom, hogy nagyon szereted az Édesanyád:)
Tudod, én már nem köszönthetem őt, de jó érzés tudni, hogy mennyien gondolnak hálával az Édesanyjukra...