2011. május 20., péntek

A múlt eseményei az emlékeinkben továbbélnek. Némelyikük olyan fájdalmas, hogy nem akarjuk újra átélni őket. Az emlékeinkre viszont ajándékként is tekinthetünk. Olyasmi, melyet felbonthatunk újra és újra, hogy felidézzük a boldog pillanatainkat. És olykor, az adott pillanatban emlékké alakulhat egy esemény, mert olyan igaz, oly tiszta és jelentős, hogy örökké az emlékezetedbe szeretnéd zárni.

5 megjegyzés:

Anikó írta...

Ez így van . Vannak dolgok a múltban amit nem is szeretnék elfelejteni, hisz ha rágondolok akkor sok mindenre erőt ad:))
Köszönöm ezt az írást, hisz nagyon tetszik :))

carpe diem írta...

Köszönöm a kedvességed.

annalíz írta...

Néha sajnos szomorú ajándékot bontok fel...de azokat is szeretem.A szomorú emlékeket.

rozsa_1953 írta...

A rossz emlék is emlék, de emlékezni jó, köszönöm, hogy olvashattam.:)

carpe diem írta...

Az életünk részei, nem tagadhatjuk meg őket. Néha váratlanul felszínre törnek, vagy elrejtőznek lelkünk valamelyik rejtett zugában, mint a megkövesült csigaház.
A rossz emlékeket, vannak bőven, nem szeretem, nem is hatnak rám katartikus erővel.Hozzám tartoznak, ha akarom, ha nem.
Szép hetet mindannyiótoknak!