2011. szeptember 24., szombat

Honnan tudod, hogy 2011-ben ÉLSZ ?????

      
Honnan tudod, hogy 2011-ben ÉLSZ ?????
Hát innen =!!!!
    Feltétlenül olvasd VÉGIG !     ÉRDEMES!

         1. Véletlenül a micro-n ütöd be a PIN-kódodat.

        2. Több éve nem játszottál rendes papírkártyával.

        3. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz.

        4. E-mailt küldesz a melletted ülő embernek.

        5. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel, mert nincs meg az email címük.

         5. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három különböző cégnél dolgoztál.

         7. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat.

          8. Felhívod a családot, hogy megtudd, otthon vannak-e, miközben hajtasz be a garázsba.

          10. Minden tévéreklám végén szerepel egy internetcím.

        11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed első 10, 20,30,40 évében nem is ismertél), pánikba esel és máris rohansz vissza érte.

        12. Reggel az első, hogy bekapcsolod a számítógépet,még mielőtt kimész kávéra a konyhába.

        13. Mosolyogsz és bólogatsz, miközben ezt olvasod!!!!

          14. Még rosszabb: pontosan tudod, kinek fogod ezt továbbküldeni.

          15. Túl elfoglalt vagy, hogy észre vedd, hogy nincs 9-es ezen a listán.

        16. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán.

         17. Gondolom az sem tűnt fel hogy két 5-ös van a listán.

        18. Ezt is megnézted, újra......

        19. ....és most röhögsz magadon !!!!!

        20. Gondold végig, hogy miért!?
       
És most azokról, akik ´60 előtt születtek....Akik 1960 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg!

        Gondolj csak bele, akik 1960 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk!

         Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, sokunknak még autó se nagyon.

        Viszont ma már bizton tudjuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos  védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.
 
        Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent a pet-palackos ásványvíz.

        Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz.

        Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani.

        Igen, mi, (1960 előtt születettek).

         Egész nap kint voltunk, a szüleink, pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil.
Pláne nekünk!

         Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért.  Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem.
         (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!)

        Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on edződött átlagos, elhízott amerikai kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval.
        Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.   Mi speciel fogyasztottunk vizes-cukros kenyeret, vagy ami még durvább vizes-sós kenyeret, mai mércével mérve ezek "halálos" mérgek.! Mi mégis megettük, és még mindig itt vagyunk, egészségesebben mint sok mai fiatal, akik olyannyira figyelnek táplálkozásukra és életmódjukra.
        Nekünk még kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük (nem 0,3-0,5 literes pet-palackban vettük tele tartósítószerrel).
Mosatlanul ettük a fáról (a gyakran éretlen) gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedhettek meg a még háborítatlan nyugalomban, a pre-Domestos korban.
 
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videó lejátszója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, XBoxról, Videó játékról, 64 tévécsatornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, surround Soundról, Internetről, fitness-Club kártyáról, MP3-4-5 lejátszóról vagy mobiltelefonról.

Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán (élőben, személyesen), a focipályán vagy a ping - pong asztaloknál, vagy ha mégsem, akkor egyszerűen felcsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk.

        Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk.
Nem volt 20 ponton zárodó biztonsági záras acélajtónk, sőt sokszor egyáltalán be sem zártuk az ajtót amikor lementünk játszani. Mégsem aggódtunk egyfolytában, nyugodtak voltunk (nyugodtabbak, mint ma). Embertársaink tényleg társak voltak, nem ellenségek.

        A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük.

        Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni.

        Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk.

        Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a
kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.

        Ezek voltunk MI. Boldog hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

         Mi, "öregek?", tartsunk ki.
Nagyon jó egészséget kívánok Nektek !!!!!


10 megjegyzés:

MJ írta...

Bizony, bizony .... :)
Jó egészséget neked is!
Disznózsíros kenyér kristálycukorral meghintve, szőlőt vagy almát hozzá. :)))

carpe diem írta...

Bizony,bizony...:) Annak azért örülök, hogy végigolvastad. :) Meghaltam volna disznózsíros, cukros kenyér láttán is...sajnos azonban sok társamnak csak ez jutott, de a rendszeres mozgás, munka, játék ezt valószínűleg közömbösítette.Szeretettel üdvözölek !

Anikó írta...

Akárhogyan is volt régen,biztosan akkor az volt jó,most ez a jó,mert fejlődik az emberiség.Aki a mostani korba születik,ez a természetes,majdan ö is visszatekint és elmosolyogja magát,mennyit fejlődött a világ.Reméljük még időtlen időkig ez így lesz,mert amennyit fejlődik,annyit ront is a föld minőségén.

annalíz írta...

Ez annyira jó, hogy muszáj megosztanom! Legjobban a vizes-cukros kenyértől hatódtam meg, legalább az én gyerekeim is elhiszik, hogy ettünk ilyent.Csak azt tudom mondani, hogy : KÖSZÖNÖM !

carpe diem írta...

Köszönöm szépen a kommenteket!

Anikó írta...

Fantasztikusan jó :)) Igen pont egyik nap beszélgettünk egyik ismerősömmel, a régi időkről és most olvasom a blogodon nagyon tetszett köszönet érte:))

Hólabda(Kzella) írta...

Tetszett az írásod!
Mosoly.

carpe diem írta...

Köszönöm.

Timcsi írta...

Örülök, hogy elolvastam! És ezt nem csak az 1960-as évek előtt születettek ismerték, én már 1974 -ben születtem, de még mi is így éltünk, sőt még 10 évvel ezelőtt is! Csak a főnökömnek volt egy tégla mobiltelefonja! Azok jó idők voltak, és tényleg egészségesebbek voltunk, mint ma! A mai gyerekek meg már attól betegek, hogy sok mindennek az összetételét megismertetik velük! Mi még most is, ha tehetjük idő, időjárás engedi, kislányunkkal is sokat vagyunk kinn a szabadba, sétálunk, vagy éppen biciklizünk egyet, mert ez fontosabb, mint, hogy leüljek a számítógép elé! Megsúgom nektek, hogy én ha tehetem a tévét sem kapcsolom be, abszolut nem hiányzik! Még rádióban is csak zenét hallgatok. Így érzem jól magam! Köszönöm carpe diem, hogy emlékeztettél, s talán egyszer megérjük, hogy a természet is fontosabb lesz, mint a gépek, kütyük. Köszönöm!
Timcsi

Lili írta...

Nagyon jó írás, tetszett!