József Attila: Rejtelmek
Rejtelmek ha zengenek,
őrt állok, mint mesékbe'.
Bebujtattál engemet
talpig nehéz hűségbe.
Szól a szellő, szól a víz,
elpirulsz, ha megérted.
Szól a szem és szól a szív,
folyamodnak teérted.
Én is írom énekem:
ha már szeretlek téged,
tedd könnyüvé énnekem
ezt a nehéz hűséget.
2 megjegyzés:
Imádom, de most inkább dúdoltam. XD
P.S.: Nem lehetne kikapcsolni ezt a szóellenőrzést?!
Köszönöm!
Megjegyzés küldése