Elhunyt Radnóti Miklósné

Szombatra virradóra, életének 102. évében elhunyt Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni nyugdíjas magyar nyelvtanár, oktató, férjének, Radnóti Miklós hagyatékának rendezője, őrzője, közrebocsátója.A nyilas katonák által meggyilkolt magyar költő, Radnóti Miklós özvegye,Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni Budapesten született 1912. szeptember 8-án. Tanárként dolgozott,, aki egész életében kerülte a nyilvánosságot, nem vállalt közszereplést, magánemberként őrizve férje emlékét, ma is abban a lakásban él, ahol valamikor kettesben laktak a férjével, s ahol megmaradt az ajtón a régi névtábla: Dr. Radnóti Miklós.

Ő volt az ihletője a magyar költészetben ritka hitvesi líra gyengéd hangú darabjainak. Fanni nemcsak szerelme, hanem igazi társa, barátja és kritikusa is volt a költőnek, kapcsolatuk a férfi és nő közötti egyenrangúság elfogadásán alapult. Alakját férje számos költeményben megörökítette. Róla szól a Két karodban című vers vagy az Erőltetett menet halhatatlan sora: “és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt”.

Gyarmati Fanni, a Hetedik ecloga, a Levél a hitveshez és sok más közismert, méltán népszerű vers múzsája valódi összekötő kapocs a múlt és a jelen között. Hiszen nemcsak, hogy végigélte a XX. század vészterhes korszakát, a náci pusztítást, de férje munkaszolgálatainak és elhurcolásának közvetlen tanúja volt. 1935-ben házasodtak össze Radnótival, és ekkor költöztek a Pozsonyi útra a XIII. kerületbe. Radnóti a legnehezebb időszakban, 1944-ben a munkaszolgálatban képzeletben vele beszélgetett, hozzá és neki írt. “A mélyben néma, hallgató világok, / üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, / de nem felelhet senki rá távol, / a háborúba ájult Szerbiából / s te messze vagy. Hangod befonja álmom, / s szivemben nappal ujra megtalálom, / hát hallgatok, míg zsong körém felállván / sok hűvös érintésű büszke páfrány” (Levél a hitveshez).

A Pozsonyi úti lakás, amelynek berendezése nagyjából 78 éve ugyanaz, egykoron nagyon hamar az irodalmi élet bázisa lett: Schöpflin Gyula, Hont Ferenc, Baróti Dezső, Ortutay Gyula és Sík Sándor is állandó vendég volt itt. Az ajtón még ma is dr. Radnóti Miklós névtáblája áll.

Gyarmati Fanni 2008-ban a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárának adományozta Radnóti teljes kéziratos hagyatékát. Az özvegyet 1999-ben a XIII. kerület, majd 2005-ben Budapest díszpolgárává választották. 2009 decemberében – a Radnóti-emlékév alkalmából – a Magyar Köztársaság Középkeresztjével tüntették ki több évtizedes magas színvonalú oktatói munkájáért, valamint a Radnóti-hagyaték összegyűjtéséért, gondozásáért és közrebocsátásáért.

„Mert ha Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni nem lenne a világnak, most nem tudnák átadni a Radnóti-díjat sem.” 2012-ben az akkor 100. születésnapját ünneplő Gyarmati Fanni, a költőóriás özvegye és irodalmi emlékének gondozója megkapta a Radnóti Miklósról elnevezett díjat.

Radnóti Miklós: Levél a hitveshez

A mélyben néma, hallgató világok,

üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,

de nem felelhet senki rá a távol,

a háborúba ájult Szerbiából

s te messze vagy. Hangod befonja álmom,

s szivemben nappal ujra megtalálom,

hát hallgatok, míg zsong körém felállván

sok hűvös érintésü büszke páfrány.

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,

ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,

s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,

s kihez vakon, némán is eltalálnék,

most bujdokolsz a tájban és szememre

belülről lebbensz, így vetít az elme;

valóság voltál, álom lettél ujra,

kamaszkorom kútjába visszahullva

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?

s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,

a hitvesem leszel, - remélem ujra

s az éber lét útjára visszahullva

tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -

csak messze vagy! Túl három vad határon.

S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?

A csókjainkról élesebb az emlék;

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,

bombázórajok húznak el felettem;

szemed kékjét csodáltam épp az égen,

de elborult s a bombák fönt a gépben

zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -

s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek

fölmértem s mégis eltalálok hozzád;

megjártam érted én a lélek hosszát,

s országok útjait; bíbor parázson,

ha kell, zuhanó lángok közt varázslom

majd át magam, de mégis visszatérek;

ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,

s a folytonos veszélyben, bajban élő

vad férfiak fegyvert s hatalmat érő

nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: 

a 2 x 2 józansága hull rám.