2010. szeptember 23., csütörtök

MYRKTŐL , MYRKRŐL...








"...mondod, látod, és azt mondod érted,
De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.
Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát,
De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.
Mert a szemeddel mindig a távolt kutattad
És a célokat mindig másoknak mutattad.
Nem vetted észre, hogy a végtelen csodája,
Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágba.
Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,
Meg kell tanulnod most önmagadba nézni.
Te, magad változz, hogy a titkok örök fénye
Felragyogjon benned és felébredjél végre.
Légy a csend mestere, bírd tudatod szóra
És a legmerészebb álmok válnak majd valóra."

(Müller Péter)







"Ne feledkezz meg a színes kövecskéről, amit az út elején a kezedbe nyomtam, és ami csak a tiéd. Tőlem kaptad, hogy mindig tudd, ki vagy. Azért adtam a követ, mert az nem romlik el soha. Bele van írva az üzenetem, varázshatalmad titkos jelmondata. Szorítsd, és őrizd a markodban! Akármi történik veled, a varázskő megment téged minden bajtól, veszedelemtől. Ha megérted, mi van beleírva."


(Müller Péter)





Eredetileg a szárnyas kentaur a szellemileg magasabb szinten lévő ember jelképe volt, ezért kerül a Nyilas mandala közepére. Azért került egy négyzetbe, mert a föld elemtől el akar szakadni. A nyíl a vágy szimbóluma, hogy elszakadjon a földi kötöttségektől. Tűz jegy lévén megjelenhet az ábrán a nap, melynek lángok alkotják a sugarait, és az uralkodó bolygó, a Jupiter jele is. Színvilágát tekintve Nyilas mandala ibolyakék, mélykék és bíbor színeket tartalmaz.

Hatása: Ez a mandala pozitív gondolkodásra sarkall. Optimizmust önt belénk, és segít abban, hogy újra tudjunk örülni az életnek. A lelket békülékennyé, nagyvonalúvá teszi, segíti a belátást és a megbocsátást.




Királykék – a merészség és kíváncsiság színe. Ez jellemző a Nyilasra, aki minden lehető helyre eljut és minden kihívásnak elébe áll. Nagy célok lelkesítik, és a részleteket másra hagyja.
Vonzó: a Kos vöröse. Két hódító, aki tiszteli egymást.
Kedvezőtlen: a Skorpió kékje. A Nyilas a szabadságot, a Skorpió a birtoklást vágyja.



A Nyilas erősségei (november 22. - december 21.)

A Nyilas hatalmas lelkesedéssel veti bele magát mindenbe és nagyon kreatív. Remek kezdeményező, ügyesen ragadja meg a lehetőségeket a magasan fejlett képzelőereje és a kalandvágya segítségével. Ha úgy érzi, valaki bajban van, midig az elnyomott oldalán küzd.

A természet akkor is segít és hat, ha nem hiszel benne. Nem hinni kell, hanem alkalmazni. Veszteni nem veszthetsz vele, de valószínûleg használ.  







SZERELEM MANDALA

A szerelem a legtisztább, a legbölcsebb, a legszentebb lehetőség, amit minden ember, a hétköznapi ember is megtapasztalhat. Nem kell hozzá semmi, jön valahonnan, ellenállhatatlanul magával ragadja az embert, felborítja eddigi életét, megtanítja érezni, szeretni, és élni, s ahogy jött, úgy elmegy.
Mi a szerelem? Nem tudjuk! Valamit megtapasztalunk belőle, de igazi titka életünkön jóval túl mutat. Szerelemről csak a művészet, a vers, a zene, a kép, a film nyelvén lehet hitelesen beszélni. Aki beavatott szeretne lenni a szerelemben, annak művésszé kell válnia egy kicsit.
A szerelemben egy más tudatállapotba kerülünk. Az ember kinyílik önmaga, és a világ felé. Ebben az állapotban átéli az egység, a teljes elfogadás, a teljes beolvadás érzését, mert leomlanak az ÉN határai, olyan lesz, mint a fenti nyitott mandala. Ez az egyik nagyon fontos tanítása a szerelemnek, hogy mennyire meg tud változni a világ körülöttünk ilyenkor, pedig nem történt más, mint kinyíltunk.
A másik nagy tanítása, pedig az, hogy akaratunk a háttérbe szorul, s ettől a pillanattól kezdve szárnyalni kezd az életünk. Felszabadulnak a gátak köztünk, és a teremtő középpontunk között, s a kifelé áramlást már nem akadályozza szabad akaratunk, érzelmeink, félelmeink. Minden, aminek meg kell történnie, az megtörténik. Visszanyerjük egészségünket, vitalitásunkat, életkedvünket, és megízleljük a boldogság nektárját.
A szerelem egy csodálatos beavatás, és hatalma felette áll a korok örökké változó ízléseinek, erkölcseinek, kultúráinak, és egyéb elvárásainak. A szerelem örök, változatlan, nem e világ törvényei uralják.

A fenti minta azt a folyamatot mutatja meg nekünk az ősi magyar szimbólumok segítségével, hogy, hogyan jut el hozzánk a középpontunk teremtő energiája, fénye. A középpontban még a fény kiáradása látható, majd a tudattalan vigyázó méhében a fényből megfogan az Új, s szép lassan felnövekszik, megérik, hogy a szívünkön keresztül váljon mindennapjaink csodájává, egy gyönyörű nyíló virággá, ezáltal szimbolizálva az Újnak a megszületését, és térnyerését életünkben.


 





„Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.”

(Ernest Hemingway)



"Csöpp festő vagyok
Álmunk életvászonra
Hullik szüntelen"



„Mindenkinek van egy nagybetűs SORSA és egy aznapi élete.

Egy ünnepi Sorsa, s egy zűrös, zaklatott,
a szürke hétköznapokba belevakult,
vacak kis élete.
Egyszerre vegetálunk küszködve - és élünk boldogan a Csodában.
És sohasem a külvilágon, hanem a mi szemléletünkön múlik,
hogy éppen melyiket éljük át.
Aki visszafelé nézve él, messziről nézi az életet.
Föntről, magasról. Önmagát is így látja.
Kicsit az „isten szemével”.
Időben előre-hátra szállva - valójában időtlenül.
A hétköznapokban mindig látja az ünnepet.
Értesz már?
Boldognak lenni csakis így lehet. Mert a boldogság nagybetűs élmény, és ha elborítanak a napi gondok, a zaklatások, a félelmek és elvakult izgalmak- ha megfeledkezel az Egész Meséről-, elfelejtesz örvendeni. Foglyul ejt a pillanat.
Boldog vagy- és észre sem veszed.
Repülj madárként a jelened fölé – és nézz vissza, miközben szabadon szárnyalsz: kék az ég, s lent szánalmasan kicsivé válnak a gondjaid….”



"Ne feledkezz meg a színes kövecskéről, amit az út elején a kezedbe nyomtam, és ami csak a tiéd. Tőlem kaptad, hogy mindig tudd, ki vagy. Azért adtam a követ, mert az nem romlik el soha. Bele van írva az üzenetem, varázshatalmad titkos jelmondata. Szorítsd, és őrizd a markodban! Akármi történik veled, a varázskő megment téged minden bajtól, veszedelemtől. Ha megérted, mi van beleírva."



"-Csak odébb toltam a fotelt.
-És minek a pokróc?
-Hogy a fotel meg ne fázzon.
-És a párna?
-Hogy örüljön a pokróc.
... -Anya,ne haragudj.
-Csssh.A fotel már elaludt." /Lorelai,Rory/



"Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek. Biztos benne, hogy a gondolkodása megváltoztathatja az életét, és mert biztos benne, meg is változik az élete. Bízik benne, hogy rátalál a szerelem, és mert bízik benne, rá is talál... Olykor kiábrándul, olykor megsérül... De a harcos tudja, hogy megéri hinni, és minden vereségre két győzelem jut. Ezt mindenki tudja, aki hisz."


A lovak és az angyalok

Mert végül semmisem marad,
csak az angyalok s a lovak.
Csak állnak lent az udvaron,
az angyalok meg a szobámban;
csellengnek néha szinte százan –
egy lény mit is tesz önmagában?
Feldobrokol, s ismét megáll,
vagy szárnyát csattogtatja olykor,
mint egy szellõzködõ madár.

Csak állnak és nincs semmi más,
csak látvány és csak látomás,
csak láb, csak szárny – az út, az ég,
bennük lakik a messzeség –

oly távol vannak, oly közel.
Talán õk már nem hagynak el

/Nemes Nagy Ágnes /



Út

Patkolj nekem lovat, kovács,
hadd vigyen egyszer már haza.
Jó ez a szódás paripa.

A cukrászboltnál majd megállunk,
ott utoljára még benézek,
akár egy alkony ablakán;
hogy villognak a sütemények,
a sok mennyei marcipán --

és aztán minden színtelen.
És nem lát minket senkisem.
A ló dobog csak, tompa dobja,
mintha egy szív ver, távolodva.

És lassan úsztatunk tovább,
valami víz, valami fák,
valami lombos némaság,
talán valami suhogó,
lomb-kupolák alatt futó,
talán folyó a rengetegben --
de nem tudom -- minden nevetlen --
lehajlok. Ne érjen az ág.
Átölelem a ló nyakát.

/ Nemes Nagy Ágnes /


Nemes Nagy Ágnes:

      Amikor

    Amikor én istent faragtam, kemény köveket válogattam. Keményebbeket, mint a testem, hogy, ha vigasztal, elhihessem.



Nemes Nagy Ágnes:

      Fák

    Tanulni kell. A téli fákat. Ahogyan talpig zúzmarásak. Mozdíthatatlan függönyök. Meg kell tanulni azt a sávot, hol a kristály már füstölög, és ködbe úszik át a fa, akár a test emlékezetbe. És a folyót a fák mögött, vadkacsa néma szárnyait, s a vakfehér, kék éjszakát, amelyben csuklyás tárgyak állnak, meg kell tanulni itt a fák kimondhatatlan tetteit.


Nemes Nagy Ágnes:

      Geszenyefalevél

    Találtam egy falevelet, gesztenyefa levelét. mintha megtaláltam volna egy óriás tenyerét. Ha az arcom elé tartom, látom, nagyobb, mint az arcom. Ha a fejem fölé teszem, látom, nagyobb, mint a fejem. Hogyha eső cseperegne, nem bánnám, hogy csepereg, az óriás nappal-éjjel óriás tenyerével befödné a fejemet.


Nemes Nagy Ágnes:

      Istenről Hiánybetegségeink legnagyobbika

    Lásd be, Uram, igy nem lehet. Így nem lehet teremteni. Ilyen tojáshéj-Földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshéjéletet a Földre, és abba - felfoghatatlan büntetésként - tudatot. Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram. Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható, gyerekjáték-koponyánkba egy univerzumot gyömöszöljünk? Vagy úgy teszel velünk, mint a tölgy makkjával, melybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél? Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem. Léted nem tudományos, hanem erkölcsi képtelenség. Ilyen világ teremtőjeként létedet feltételezni: blaszfémia. Legalább ne tettél volna annyi csalogatót a csapdába. Ne csináltál volna felhőt, hálát, aranyfejet az őszi akácnak. Ne ismernénk a vékony, zöldes, édes-édes ízt: a létét. Irtózatos a Te édes lépvessződ, Uram! Tudod te, milyen a vércukorszint süllyedése? Tudod te, milyen a leukoplákia halvány kicsi foltja növőben? Tudod te, milyen a félelem? A testi kín? A becstelenség? Tudod-e, hány wattos fényerővel tündöklik a gyilkos? Úsztál folyóban? Ettél citromalmát? Fogtál-e körzőt, téglát, cédulát? Van körmöd? Élő fára vésni véle, kriksz-krakszokat hámló platánra, míg megy odafönt, megy-megy a délután? Van odaföntöd? Van neked fölötted? Egy szót se szóltam.           *
    Megölelem az évszakot, a fényes, mézes szép napot, a szeptemberi nyarat, mely visszatért egy pillanatra, hogy búcsúzóul megmutassa, milyen lehetne, hogyha volna, s főképp: milyen lehetett volna.


Nemes Nagy Ágnes:

      Széndioxid

    Csak a növény a tiszta egyedül, nem ismer kategóriát. S a bűnös széndioxidot éjszaka mégis ő cseréli át. Tisztán ragyog reggel az égi sátor a tölgyek néma megváltástanától.
    Dividers, Animated Dividers, Animated Graphics, Keefers

    Nemes Nagy Ágnes:

        Tanulni kell

      Tanulni kell. A téli fákat. Ahogyan talpig zuzmarásak. Tanulni kell. a nyári felhőt. A lobbanásnyi égi-erdőt. Tanulni kell a mézet, diót, jegenyefát és űrhajót, a hétfőt, keddet, pénteket, a szavakat, mert édesek, tanulni kell magyarul és világul, tanulni kell mindazt, ami kitárul,
      ami világít, ami jel: tanulni kell, szeretni kell.
      Dividers, Animated Dividers, Animated Graphics, Keefers

       

      6 megjegyzés:

      Dóra írta...

      Nagyon szépen köszönöm! Nagyon szép lett!! Nagyon szeretlek titeket! :)

      myrk

      Dóra írta...

      Az egész blogod nagyon szép lett! Örülök, hogy a saját írásaid közül is tettél fel. <3

      Dóra írta...

      Puszi nektek!

      Dóra írta...

      A mai fejemmel eddig nem raktam volna fel a saját rajzaimat, fotóimat. Köszönöm, hogy te megtetted! :) Szeri!

      Kovács írta...

      Puszi!

      carpe diem írta...

      Köszi a bátorítást! :))