"...mondod, látod, és azt mondod érted,
De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.
Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát,
De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.
Mert a szemeddel mindig a távolt kutattad
És a célokat mindig másoknak mutattad.
Nem vetted észre, hogy a végtelen csodája,
Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágba.
Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,
Meg kell tanulnod most önmagadba nézni.
Te, magad változz, hogy a titkok örök fénye
Felragyogjon benned és felébredjél végre.
Légy a csend mestere, bírd tudatod szóra
És a legmerészebb álmok válnak majd valóra."
(Müller Péter)
(Müller Péter)
Hatása: Ez a mandala pozitív gondolkodásra sarkall. Optimizmust önt belénk, és segít abban, hogy újra tudjunk örülni az életnek. A lelket békülékennyé, nagyvonalúvá teszi, segíti a belátást és a megbocsátást.
Királykék – a merészség és kíváncsiság színe. Ez jellemző a Nyilasra, aki minden lehető helyre eljut és minden kihívásnak elébe áll. Nagy célok lelkesítik, és a részleteket másra hagyja.
Vonzó: a Kos vöröse. Két hódító, aki tiszteli egymást.
Kedvezőtlen: a Skorpió kékje. A Nyilas a szabadságot, a Skorpió a birtoklást vágyja.
A Nyilas erősségei (november 22. - december 21.)
A Nyilas hatalmas lelkesedéssel veti bele magát mindenbe és nagyon kreatív. Remek kezdeményező, ügyesen ragadja meg a lehetőségeket a magasan fejlett képzelőereje és a kalandvágya segítségével. Ha úgy érzi, valaki bajban van, midig az elnyomott oldalán küzd.
A természet akkor is segít és hat, ha nem hiszel benne. Nem hinni kell, hanem alkalmazni. Veszteni nem veszthetsz vele, de valószínûleg használ.
SZERELEM MANDALA
A szerelem a legtisztább, a legbölcsebb, a legszentebb lehetőség, amit minden ember, a hétköznapi ember is megtapasztalhat. Nem kell hozzá semmi, jön valahonnan, ellenállhatatlanul magával ragadja az embert, felborítja eddigi életét, megtanítja érezni, szeretni, és élni, s ahogy jött, úgy elmegy.
Mi a szerelem? Nem tudjuk! Valamit megtapasztalunk belőle, de igazi titka életünkön jóval túl mutat. Szerelemről csak a művészet, a vers, a zene, a kép, a film nyelvén lehet hitelesen beszélni. Aki beavatott szeretne lenni a szerelemben, annak művésszé kell válnia egy kicsit.
A szerelemben egy más tudatállapotba kerülünk. Az ember kinyílik önmaga, és a világ felé. Ebben az állapotban átéli az egység, a teljes elfogadás, a teljes beolvadás érzését, mert leomlanak az ÉN határai, olyan lesz, mint a fenti nyitott mandala. Ez az egyik nagyon fontos tanítása a szerelemnek, hogy mennyire meg tud változni a világ körülöttünk ilyenkor, pedig nem történt más, mint kinyíltunk.
A másik nagy tanítása, pedig az, hogy akaratunk a háttérbe szorul, s ettől a pillanattól kezdve szárnyalni kezd az életünk. Felszabadulnak a gátak köztünk, és a teremtő középpontunk között, s a kifelé áramlást már nem akadályozza szabad akaratunk, érzelmeink, félelmeink. Minden, aminek meg kell történnie, az megtörténik. Visszanyerjük egészségünket, vitalitásunkat, életkedvünket, és megízleljük a boldogság nektárját.
A szerelem egy csodálatos beavatás, és hatalma felette áll a korok örökké változó ízléseinek, erkölcseinek, kultúráinak, és egyéb elvárásainak. A szerelem örök, változatlan, nem e világ törvényei uralják.
A fenti minta azt a folyamatot mutatja meg nekünk az ősi magyar szimbólumok segítségével, hogy, hogyan jut el hozzánk a középpontunk teremtő energiája, fénye. A középpontban még a fény kiáradása látható, majd a tudattalan vigyázó méhében a fényből megfogan az Új, s szép lassan felnövekszik, megérik, hogy a szívünkön keresztül váljon mindennapjaink csodájává, egy gyönyörű nyíló virággá, ezáltal szimbolizálva az Újnak a megszületését, és térnyerését életünkben.
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.”
(Ernest Hemingway)
Álmunk életvászonra
Hullik szüntelen"
a szürke hétköznapokba belevakult,
vacak kis élete.
Egyszerre vegetálunk küszködve - és élünk boldogan a Csodában.
És sohasem a külvilágon, hanem a mi szemléletünkön múlik,
hogy éppen melyiket éljük át.
Aki visszafelé nézve él, messziről nézi az életet.
Föntről, magasról. Önmagát is így látja.
Kicsit az „isten szemével”.
Időben előre-hátra szállva - valójában időtlenül.
A hétköznapokban mindig látja az ünnepet.
Értesz már?
Boldognak lenni csakis így lehet. Mert a boldogság nagybetűs élmény, és ha elborítanak a napi gondok, a zaklatások, a félelmek és elvakult izgalmak- ha megfeledkezel az Egész Meséről-, elfelejtesz örvendeni. Foglyul ejt a pillanat.
Boldog vagy- és észre sem veszed.
Repülj madárként a jelened fölé – és nézz vissza, miközben szabadon szárnyalsz: kék az ég, s lent szánalmasan kicsivé válnak a gondjaid….”
-És minek a pokróc?
-Hogy a fotel meg ne fázzon.
-És a párna?
... -Anya,ne haragudj.
-Csssh.A fotel már elaludt." /Lorelai,Rory/
"Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek. Biztos benne, hogy a gondolkodása megváltoztathatja az életét, és mert biztos benne, meg is változik az élete. Bízik benne, hogy rátalál a szerelem, és mert bízik benne, rá is talál... Olykor kiábrándul, olykor megsérül... De a harcos tudja, hogy megéri hinni, és minden vereségre két győzelem jut. Ezt mindenki tudja, aki hisz."
A lovak és az angyalok
Mert végül semmisem marad,
csak az angyalok s a lovak.
Csak állnak lent az udvaron,
az angyalok meg a szobámban;
csellengnek néha szinte százan –
egy lény mit is tesz önmagában?
Feldobrokol, s ismét megáll,
vagy szárnyát csattogtatja olykor,
mint egy szellõzködõ madár.
Csak állnak és nincs semmi más,
csak látvány és csak látomás,
csak láb, csak szárny – az út, az ég,
bennük lakik a messzeség –
oly távol vannak, oly közel.
Talán õk már nem hagynak el
/Nemes Nagy Ágnes /
Út
Patkolj nekem lovat, kovács,
hadd vigyen egyszer már haza.
Jó ez a szódás paripa.
A cukrászboltnál majd megállunk,
ott utoljára még benézek,
akár egy alkony ablakán;
hogy villognak a sütemények,
a sok mennyei marcipán --
és aztán minden színtelen.
És nem lát minket senkisem.
A ló dobog csak, tompa dobja,
mintha egy szív ver, távolodva.
És lassan úsztatunk tovább,
valami víz, valami fák,
valami lombos némaság,
talán valami suhogó,
lomb-kupolák alatt futó,
talán folyó a rengetegben --
de nem tudom -- minden nevetlen --
lehajlok. Ne érjen az ág.
Átölelem a ló nyakát.
/ Nemes Nagy Ágnes /
Nemes Nagy Ágnes:
Amikor
Nemes Nagy Ágnes:
Fák
Nemes Nagy Ágnes:
Geszenyefalevél
Nemes Nagy Ágnes:
Istenről Hiánybetegségeink legnagyobbika
6 megjegyzés:
Nagyon szépen köszönöm! Nagyon szép lett!! Nagyon szeretlek titeket! :)
myrk
Az egész blogod nagyon szép lett! Örülök, hogy a saját írásaid közül is tettél fel. <3
Puszi nektek!
A mai fejemmel eddig nem raktam volna fel a saját rajzaimat, fotóimat. Köszönöm, hogy te megtetted! :) Szeri!
Puszi!
Köszi a bátorítást! :))
Megjegyzés küldése