2012. augusztus 27., hétfő

Korunk hősei


Korunk hősei a televíziósok. Meg a rádiósok. Kis ország vagyunk, a kettő nagyjából fedi egymást.
Utánuk mindjárt az újságírók következnek, a hagyományosak, akiknek a krémje ugyanaz, akik a
tévében és a rádióban is hallhatóak. Aztán jönnek a politikusok. Közülük is azok, akiket a tévések, a rádiósok, az újságírók bevezetnek, becsalogatnak, belöknek a köztudatba. Akiket gyakran megkérdeznek, akikről rendszeresen írnak. Aki alkalmas erre. Akit meg lehet dögönyözni, vagy aki szembeszáll velük. Ideig-óráig. A fegyvernemek nem ugyanazok. A kibicnek semmi sem drága, pláne, ha a politikusok egy része is kibicnek képzeli magát. Nem véletlen, hogy olyan ádáz csata folyik a médiáért. A „nép” nagy része készpénznek veszi, amit a tévében, a rádióban lát és hall, amit az újságban olvas. Sokkal inkább elhiszi, mint amit a politikusok mondanak, mert egyre rosszabbul él, mert egyre drágább a kenyér meg a szappan, mert a politikusokat az előző rendszerben is utálta, mert
azt hiszi, hogy a média vele van. Holott egymással vannak, a botránnyal vannak, a pénzzel vannak, s többnyire csak kiabálnak befelé, biztatják, uszítják egymásnak az egyre elkeseredettebben szemben állókat.


4 megjegyzés:

Bohóc (MJ) írta...

Ez így igaz! Nincs mit hozzátenni.

Rózsa írta...

Ezért nem nézek TV-t, kivéve néhány filmet, amelyek ha agresszívak is, kevésbé stresszesek mint egy híradó, vagy un. kerekasztal beszélgetés.

carpe diem írta...

Kedves Bohóc! Köszönöm, hogy megtiszteltél a véleményeddel.

carpe diem írta...

Kedves Rózsa! Örülök, hogy egyformán gondolkodunk. / erről is/ Én szabályosan rettegek a különböző csatornák híradóitól, mert megfélemlítenek. Tudatosan törekednek arra, hogy rettegésben éljünk. Következésképpen alig nézek tévét.