2012. augusztus 17., péntek

Románc


Egy különös árnyék tekeredett
a kisváros karcsú derekára,
hogy átölelhesse,
s bebugyolálhassa
alvó kedvesét.
Lassan, s
gyöngéden érintette meg
törékeny testét a fanyar, s
kesernyésen tovatûnô
pillanat.
A hold lecsurgatta
csendbôl sajtolt fénnyalábjait
a kicsiny, hideg háztetôkre
a sötétségben megbújó
lidérceknek, kik
marionettként báboztak
a csillogó fénycseppekkel, majd
apránként kortyolgatták el
a selymesen szétterülô
éjszakát.



2 megjegyzés:

Rózsa írta...

Szép és a skined is, vagy én jártam már régen nálad, vagy megújultál.

carpe diem írta...

Kedves Rózsa! Köszönöm a kedvességed.