MENTÉS MÁSKÉNT
meg kellene állni néha és elmenteni másként ami eddig volt
ne legyen külön a jó és a rossz
úgyis átsző a bessz meg a hossz.
elmenteni szőrén megült lovat
megugrott tehén nyomán
talpadban tüskét ujjaid közt sarat
dóékat és szóékat az iskolában
a titkot hol is laknak igazában
vonatból látott bokrot amit farkasnak néztél
anyád rázkódó vállát mikor úgy hitte elvesztél
macskát riasztó fecske köreit az égen
korcsolyák hangját a vasárnapi jégen
az Olt harsogásába szőtt széna illatát
később már csak a szalmiák szagát
a kocsma kollektív magányát
a minden mindegy sivárságát
a füstbe vesző igeneket nemeket
a semmit semmibe görgető éveket
narkózisból jőve a káprázat-várat
a drága nővért aki kimosta szádat
a kinyújtott kezet a megrekedt mozdulatot
a szavak közti csöndben érő gondolatot
a zenét a bluest Robert Johnsont meg a többit
ki ne hagyjam az Eleanor Rigbyt
a pajtát a kapuval éppen szemben
amit hányszor de hányszor megfestettem…
vetüljön bármikor partra
a révész imbolygó árnya
lesz időd szétnézni a tájon
festeni még egy képet retinádon
elbúcsúzni szépen egyenként
poggyászod régen rendben
elmentve másként
Tata, 2009. 12. 0
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése